Erős akarata van. Határott és kemény. Fegyelmezett. Követelőző, követeléseiből nehezen enged. Egy meglehetősen kellemetlen és nem éppen szimpatikus ember. Elég makacs. Fájdalmasan büszke. Szakmai szempontból jól képzett. Széleskörű tapasztalatai vannak katonai vezetőként. Imádja a katonaságot, és folyamatosan bővíti a tudását. Politikai téren is jól képzett. ALKALMAS a munkája betöltésére. TELJESEN ALKALMATLAN tanári feladatok betöltésére, mert zsigerből utálja őket.
Így került jellemzésre Georgij Konsztantyinovics Zsukov, amikor 1930-ban a katonai felettese, Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij értékelte a teljesítményét. Remek összefoglalása a később legendássá váló tábornoknak, aki szinte minden meghatározó szovjet diadalból kivette a részét a második világháború során.
Nézzük meg, honnan indult a marsall pályafutása.
A korai évek
Georgij egy szegény, közép-orosz családban született. Az első világháborúban már aktívan katonáskodott az orosz lovasságban. Bátorsága már akkor nyilvánvaló volt, így a cári Oroszország is kitüntette párszor. A forradalom kitörésekor viszont nem volt rest, belépett a Vörös Hadseregbe, ahol önmagában a katonai sikereivel nem sokra ment volna.
Na de – amikor a katonai vezetés megtudta, hogy szegényparaszti származású?
Azzal már ért is valamit az elvtársak szemében, és olyan sebességgel ívelt felfelé a karrierje, hogy arra nincsenek szavak! Egészen a világháborúig töretlenül lépegetett a ranglétrán, ami elég nagy érdem volt, ha belegondolunk, milyen disznóságai voltak Sztálinnak 1937-39 között. Szinte a teljes szovjet (katonai és politikai egyaránt) vezetés gulágokba lett küldve, a bajszos grúz akkoriban rémesen paranoiás volt.
De Zsukov ezt is megúszta!
1938-ban a Távol-Keletre került, ahol a Mongol Népköztársaság és persze a nagy szocialista testvér, a Szovjetunió balhézott a Japán Birodalommal. A szovjetek nem nézték jó szemmel, hogy bárki is fenyegetni merészeli a kommunizmust. Zsukov kapta a feladatot, hogy rendet tegyen, és ez így is lett.
A híres Halhin-Gol-i csatában olyan lángost osztott le a japán csapatoknak, hogy ők azonnal békét kértek. Ez a győzelem pedig a későbbiekben vált még fontosabbá, ugyanis az itteni vereség miatt nem merték a japánok később sem betámadni Sztálinékat, hiába voltak a nácik egyik kedvenc szövetségesei. Zsukov tehát nem csupán egy csatát nyert meg, hanem egy teljes frontot zárva tudott tartani. Meg is kapta a Szovjetunió Hőse címet érte.
Zsukov a háborúban
A német támadás már a Szovjetunió vezérkari főnökeként érte, ami eléggé felpaprikázhatta, mert még aznap egy totális ellentámadásról szóló parancsot adott ki, ami a felkészületlen szovjet csapatok bekerítését és szinte teljes megsemmisülését eredményezte. Utólag Zsukov persze azt nyilatkozta, hogy Sztálin erőszakolta rá ezt a parancsot, neki esze ágában se volt ilyesmit elrendelni – hogy ez tényleg igaz-e, arra azóta sincs bizonyíték.
A lényegen ez mindenestre nem változtatott, Sztálin lefokozta, és a tartalékos csapatok vezetője lett – ez baromi nagy sértés lehetett valakinek, aki egy héttel előtte még vezérkari főnök volt. Sztálin mondjuk akár gulágra is küldhette volna, és bizonyára a kivégzés is megfordult a fejében…
De Zsukov ezt is megúszta!
Ezt követően a leningrádi harcok során vezette a vörösöket, majd a moszkvai csatában is részt vett. Mindkét város átvészelte a náci támadásokat, amivel kicsit javult Zsukov elvtárs megítélése Sztálin szemében, így hát kedvenc városához, igen, Sztálingrádhoz küldte, hogy folytassa a jó szériáját. Ez be is jött, sőt, az ellentámadást is ő dolgozta ki, majd a kurszki csata következett, bár itt valamivel kevesebb szerephez jutott.
Néhány apró kitérő után Lengyelországban folytatta a munkát, és egészen Berlinig menetelt. A szovjet vezetés neki adta azt a megtisztelő feladatot, hogy jelen legyen, amikor a németek aláírják a fegyverletételt, szóval úgy tűnt, minden csúnyaság el van felejtve Sztálin részéről..
Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert a Németországba nyomuló szovjet katonákat személyesen emlékeztette a nácik brutalitására. A német megszállók ugyanis elég nagy számban ölték a civileket. Összességében a Szovjetunió 20 millió áldozattal zárta a háborút, de ennek több mint a fele, körülbelül 12 millió halottja nem katonai halott, hanem civil volt.
Zsukov szavai célba értek. A megszálló szovjet csapatok hasonló brutalitással válaszoltak. Fosztogatások, a lakosság bántalmazása, kivégzése és szexuális zaklatása is rendszeres volt. Ez persze nem csak a németeket sújtotta, többek között minket, magyarokat is…
A háború után
Az európai diadalt követően Zsukov szoros barátságot kötött Eisenhower amerikai tábornokkal, akivel később együtt is turnéztak a Szovjetunióban. Az öreg Dwight a történet szerint megkínálta a marsallt egy üveg Coca-Colával, amit ő azonnal megszeretett. Persze tudta, hogy a szovjetek szemében nincsen ennél erősebb szimbóluma a kapitalizmusnak, így hát mindig titokban szürcsölgette a kedvenc üdítőjét.
Nem volt mit tenni: élt-halt a kóláért, de a körülötte egyre csak épülő hőskultuszba nem fért volna bele, ha ezt nyilvánosan iszogatja. Így hát Eisenhower barátjához, majd az akkori amerikai elnökhöz, Trumanhoz fordult, hogy megoldást keressenek. A Coca-Cola gyár pedig talált is egy kiskaput: kikísérleteztek egy titkos verziót, ami átlátszó volt, nem pedig barna, és a klasszikus palackok helyett normális, egyszerű üvegekbe töltötték be, a tetején levő kupakot pedig egy vörös csillaggal díszítették. Így Zsukov marsall elérte, hogy vodkának álcázva hozzáférhessen a kedvenc italához. Állítólag több mint 50 ilyen üveget küldtek az amerikaiak a kedvenc szovjet tábornokuk tiszteletére.
Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen cselről azért Sztálin elvtárs is tudomást szerez, és bajba keveredhet Georgij..
De Zsukov ezt is megúszta!
Sztálin mindenesetre nem örült, hogy a háború után nem ő a Jani a keleti blokkban, hanem egy katonai vezető, akinek jóval több köze volt a háborús sikerekhez, így hát mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a marsallt. Akkoriban már nem járta a gulágra küldés, és hát a parancsnoktársak is kiálltak mellette, de egy lefokozás azért még belefért. Persze az 1951-es koreai háborúnál megint fontossá vált, de egészen 1953-ig, Sztálin haláláig nem kaphatott több hatalmat.
Zsukov Sztálin halála után
Az ötvenes évek második felére ő lett a Szovjetunió honvédelmi minisztere, így hát az 56-os forradalom leverésében, és az ellentámadás kidolgozásában is fontos szerepet kapott. Még 1956-ban, a 60. születésnapjára a negyedik alkalommal is megkapta a Szovjetunió Hőse címet.
Bár Hruscsov hatalomra jutásában komoly szerepe volt a katonai legendának, az új vezető sem volt éppen paranoiától mentes, így hát 1957-re ő is eltávolította Zsukovot, így hát 1958-ra nyugdíjazták. Bár 1964-ben Brezsnyev által valamennyire visszakerült a közéletbe, komoly feladatokat már nem kapott. Így érte el a halál 1974-ben, Moszkvában, 77 évesen.
Források:
Axell, A.: Marshal Zhukov: The man who beat Hitler, London, Pearson Longman Kiadó, 2003.
Kokoshin, Andrei A.: Soviet Strategic Thought, 1917–91, Massachusetts, MIT Press kiadó, 1998.
Pendergrast, M. (1993. 08. 15.): Viewpoints; A Brief History of Coca-Colonization. New York Times, 13. oldal. (LINK)
