Békés revízió
Bár a II. világháború 1939. szeptember 1-jén tört ki Lengyelország német és később szovjet megszállásával, a Magyar Királyság másfél évet azért kihúzott hadba lépés nélkül.
A politikai vezetés legfőbb célja a békés területi revízió volt, ami 1938-ban az első, majd 1940-ben a második bécsi döntéssel meg is valósult. Ezt akkor még elég komolyan gondolta a vezetés, hiszen Csehszlovákia kiiktatására Hitlernek az a remek ötlete támadt, hogy majd jól a magyarokra ken mindent. Horthyt Németországba hívták, és megpróbálták meggyőzni arról, hogy egy magyar támadással vegye kezdetét Csehszlovákia felszámolása, melyre válaszol Németország beszállna a buliba a magyarokat védelmezve. A tett nem is maradt volna jutalom nélkül, egész Felvidéket ígérték a kormányzónak. Horthyék ezt egyből offolták, az akkori elképzelésekbe nem fért bele a háború.
1938-ban végül csak Felvidék déli, magyarlakta területeit csatolták vissza, amit 1939 márciusában Kárpátalja megszállasa követett, végül 1940-ben a Román Királyságtól került vissza Észak-Erdély, Székelyfölddel együtt. A magyarlakta területek jelentős része tehát visszakerült 1940-re, egyedül a Délvidék maradt idegen kézen, ahol további 300.000 magyar élt.
1941-re eléggé eldurvult a helyzet, déli szomszédaink, a jugoszlávok a szokásaikhoz híven nem bírtak magukkal. Kivették a részüket (velünk együtt) a háromhatalmi egyezményből, ami a német-olasz-japán politikai és katonai érdekek összehangolásáról szólt. A Balkánon nem nézték jó szemmel, hogy náciskodni próbál a kormányzóként regnáló Pál herceg, és a nyugatbarát szerb-horvátoknál végleg betelt a pohár, amikor Hitlerrel pacsizott a politikai vezetés.
Úgyhogy villámgyorsan elküldték Palkót melegebb éghajlatra (szó szerint amúgy, mert a britek által uralt Kenyába kellett mennie), és II. Péter jugoszláv király vette át a stafétát. 10 nappal később Hitler úgy döntött, nem vár tovább, és megkezdi Jugoszlávia elfoglalását. A náci vezér azt is vágta, hogy egészen sok a magyar arra, úgyhogy elkezdte puhítani Horthyt, hogy szálljon be a buliba pár finom délvidéki városkáért cserébe.
Kukába a békés revízióval! – gondolta Horthy
Horthynak se kellett ennél több, kukába dobta az egész békés revíziót és kvázi minden külpolitikai eredményét a harmincas éveknek. Teleki Pál miniszterelnök megkérdezése nélkül igent mondott Hitlernek, így április 11-én végül betámadta Jugoszláviát. Teleki pedig, néhány nappal korábban, ahogy tudomást szerzett az eseményekről, búcsúlevelet írt Horthynak, majd fejbelőtte magát. Magyarország semlegessége ezzel megszűnt, de hivatalosan még nem lépett be a világháborúba.
Levelét azóta is sokszor idézik, mely így szólt:
Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.
Teleki Pál
1941. ápr. 3.
Jugoszláviát Görögország követte a soron, majd 1941. nyarára Hitler kedvenc ellensége, a bolsevizmus felé kezdett tekintgetni. Bár hivatalosan még hatályban volt a Molotov-Ribbentrop paktum, ami Európa felosztását és egy meg nem támadási egyezményt is tartalmazott, a nácikat ez különösebben nem zavarta. Így hát, 1941. június 22-én megkezdődött a Barbarossa-hadművelet, melynek során Hitler és valamennyi csatlósa (Magyarország és Bulgária kivételével) megtámadta a szovjeteket.
A Barbarossa-hadművelet
A magyarok még hezitáltak, de 1941. június 26-án Kassa városát rejtélyesen lebombázták, amit Horthy és az új miniszterelnök, Bárdossy László is a szovjeteknek tudott be, és ez elég is volt nekik ahhoz, hogy nekimenjenek Sztálinnak.
Úgyhogy, a hiperszuper Magyar Királyi Honvédség “gyorshadtestje” (biciklis honvédek – na ezt kapd ki, Sztálin, ilyet még te se láttál!!!!) megindult a Kárpátokon át, hogy kisegítse kedvenc barátait – a románokat és a szlovákokat.. És ezzel megkezdődött Magyarország aktív részvétele a második világháborúban.
Na jó, főleg a németeket.
1942 elején Horthy új miniszterelnököt jelölt ki Kállay Miklós személyében, akinek egy óvatosabb külpolitikai fordulat előkészítése lett a fő feladata. Horthy nem annyira élte, hogy háborúban állunk Nagy-Britanniával (sőt, ‘41 decembere óta az Egyesült Államokkal is – az már a legkeményebb bringás honvédeknek is durva lenne), úgyhogy a kormányzó kérésére Kállay a nyilvánosság előtt németbarát volt, de közben azért igyekezett a szövetségeseknek is kedveskedni. Ezt azóta csak hintapolitikának szokták nevezni.
Teltek, múltak a hónapok, a nácik sikert sikerre halmoztak, úgy mentek át a szovjeteken, mint kés a vajon. A bazi nagy területek megszállására mindenesetre sok ember kellett, úgyhogy ment a nyomás ezerrel minden haver felé, hogy csak küldjék és küldjék a katonákat. Ez a magyarokra ugyanúgy vonatkozott, akik a 2. magyar hadsereget választották e nem túl szerencsés feladat teljesítésére.
A 2. magyar hadsereg a Donnál
A 200.000 főből álló alakulatnak elég rögös volt az útja a Don-kanyarig. A szovjet területeken haladva szépen lassan kirajzolódott a magyar hadviselés technikai elmaradottsága, hiszen nem igazán voltak modern harckocsijaik, vagy éppen páncéltörő eszközeik a szovjet tankok ellen.
A legmeghatározóbb tragédia végül 1943. január 12-én következett be, amikor a szovjet csapatok lendültek támadásba. A 200.000 fős hadseregből alig több mint 60.000 honvéd tudott visszavonulni, a többi vagy elesett vagy fogságba került.
Kiugrás vol. 1
Horthy annyira nem örült a kialakuló helyzetnek, de gondolta, majd szépen lepacsizik a britekkel (a szovjeteket szívből gyűlölte, az nem fért neki bele), és minden jóra fordul. Hitler ezt levágta, úgyhogy meghívta Horthyt egy rövid talira, a katonái meg addig magukat látták vendégül Magyarországon. A nácik ekkor, 1944. március 19-én egész Magyarországot megszállták, és ezzel ellehetetlenítették a kiugrást is. Horthynak egy sokkal nácibb figurát kellett kineveznie, így Sztójay Döme lett az ország új miniszterelnöke.
Holokauszt Magyarországon
A megszállással közel egy időben vette kezdetét a magyarországi zsidóság deportálása is, amiben a magyarok és a németek hasonlóan komoly szerepet vállaltak. Közel félmillió, zsidónak nyilvánított magyar állampolgárt tettek fel azokra a bizonyos vonatokra, és a legtöbben sosem tértek haza. Bár Horthynak az eseményekről tudomása volt, csak június 26-án kérte a deportálások leállítását, ahogy a nemzetközi nyomás is fokozódni kezdett. Végül Sztójay akarata ellenére ugyan, de július 6-ára leálltak a vonatok. Addigra már csak a budapesti zsidóság maradt az országban.
Kiugrás vol. 2 – pápá Horthy
Horthynak októberre már megint elege lett a nácikból, úgyhogy a változatosság kedvéért megpróbált kiugrani a háborúból, de addigra már kész volt akár a szovjetek előtt is letenni a fegyvert. Október 15-én elindult a sikertelen kiugrás, mivel Horthy embereinél szinte mindenki előbb tudott a tervről, ráadásul a fiát is elrabolták a gonosz nácik, és vele zsarolták a kormányzót. Hibát hibára halmozott az öreg, aki így nem tudta kirántani az országot a garantáltan vesztes háborúból.
Utolsó cselekedei közé tartozott, hogy a nácik akaratából kineveztették vele Szálasi Ferencet, aki nem kormányzó, nem is miniszterelnök, hanem nemzetvezető (azóta se érti senki, mit akart ezzel) lett.
Nyilasterror
Szálasi bandája tehát októbertől a háború végéig vezette az országot. Na nekik már eszükbe se jutott kiugrani, vagy bármit máshogy gondolni, mint Hitler. Ferkó haverjai szépen lassan átvették a vezetést, további harcokra késztették a lakosságot, a végén már a tinikre és a nyuggerekre is egyenruhát aggattak, hátha ők elintézik a többszörös szovjet túlerőt.
Plot twist – nem jött be az elképzelés.
A nyilasterror alatt újrakezdték a deportálásokat, ám a budapestiek jelentős részét már nem tették fel a vonatokra. A végére már a pápa is üzent Szálasinak, hogy ezt azért nem kéne. Ekkor stratégiát változtatott a magyar náci, és munkaszolgálatra küldött mintegy 50.000 zsidót, akik Bécs városának védelmét kellett, hogy felépítsék. A kivezényeltek közel fele nem élte túl a feladatot, ellátás nélkül kellett ugyanis dolgozniuk. A fővárosban maradt zsidókat gettókba zárták, akiket rendre fosztogattak, bántalmaztak, és sokukat Dunába is lőtték a nyilasok.
Az ilyen helyzetekben mutatkoznak meg az igazi hősök, mint az a Raoul Wallenberg, aki svéd diplomataként több tízezer életet mentett meg diplomáciai menlevelekkel.
A holokauszt során közel hatmillió ember vesztette életét, melyből több mint 500.000 áldozat magyar állampolgár volt.
A háború mérlege
A területi változásokat visszaállították a trianoni határok szerint, sőt, Pozsonytól délre az addig magyar kézen levő, ún. “pozsonyi hídfő”, ami néhány Pozsonyhoz közel levő település volt, is Csehszlovákia részévé vált. Magyarország 830-950.000 körüli halottat számolt a második világháború során, melyből 340-360.000 körüli volt a katonai veszteségek száma. Nyugodjanak békében!
Ellenőrizd a tudásodat!
Ha elolvastad a cikket, az alábbi teszt kitöltésével ellenőrizheted magadat!
MEGNÉZEM
Források:
Magyar Elektronikus Könyvtár: Magyarország vesztesége a második világháborúban (LINK)
Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus, Jaffa Kiadó, Budapest, 2013.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris Kiadó, 2005.
Tarján M. Tamás: A kiugrási kísérlet (LINK)
Tarján M. Tamás: Teleki Pál öngyilkosságot követ el (LINK)
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, Budapest, Jelenkor Kiadó, 2012.
Ungváry Krisztián: Mítoszok a Don-kanyarról (LINK)
