A korai évek
Alekszej vagy Andrej Grigorjevics Sztahanov 1906-ban látta meg a napvilágot a cári Oroszországban. A legenda szerint már akkor is az élen járt mindenben, és ennek megfelelően a saját születésénél is ő segített az anyjának, majd vágta el a köldökzsinórt.
Fiatalkoráról nem sokat tudunk, annyi bizonyos, hogy 1927-ben, túlkorosan kezdett el dolgozni a Donyec-vidéken. Folyamatosan képezte magát, és egyre magasabbra (vagy bányák esetében.. egyre mélyebbre?) lépkedett a ranglétrán. 1935 augusztusában egy szép szovjet napon, miután szokás szerint megcsókolta az ágya fölött lógó Marx-képet, kívánt egyet. Azt kívánta, hogy történelmet írhasson pneumatikus fejtőkalapácsával.
Vörös csillag születik
Úgy tűnik, a vörös csillagok állása ezen a napon neki kedvezett, mert a kívánsága teljesült. Ezen a napon ugyanis a 29 éves Alekszej röpke 5 óra és 45 perc leforgása alatt laza 102 tonna szenet bányászott ki, az előírt mennyiség 14-szeresét.
Nem rossz, de azért nem is a legjobb…
Gondolhatta Sztahanov, ugyanis szeptemberben elég csúnyán megdöntötte az amúgy is óriási rekordját. Akkor egy műszak alatt már 227 tonna szenet hozott fel az Anyaországnak.
Ugyan Andrejként látta meg a napvilágot, a rekord közlésekor A. Sztahanov néven utaltak rá a vezetésnek címzett levélben, a Pravda szerkesztősége pedig bátorkodott egyből arra a következtetésre jutni, hogy Alekszej az elvtárs keresztneve. Ez egyébként Sztahanovnak sem nagyon tetszett, írt is egy levelet Sztálinnak, amiben ennek a megváltoztatását kérte, de Sztálin elvtárs erre csak annyit felelt: A Pravdánál (szovjet napilap, jelentése szó szerint: Igazság) nem tévednek!
Végül is, nézőpont kérdése csak, hogy Sztálin eleget tett-e a kérésnek, hiszen valóban változást eszközölt ki. Viszont, a kéréssel ellentétben nem a szovjet publikációkat írta át, hanem a maga egyszerűségével konkrétan megváltoztatta Sztahanov keresztnevét.
A mozgalom élén
A rekord kikiáltásának hallatán a szovjet vezetés se volt rest, rögvest mozgalmat indítottak, amit a szenek rémének neve fémjelzett. Így született meg a sztahanovisták mozgalma, melynek legfőbb célja az volt, hogy nagyobb termelékenységre ösztönözze a munkásokat. Sztahanov sikere nem maradt az országhatárokon belül. Még decemberben a Time magazin címlapjára került
A harmincas évek vége és a negyvenes évek java is ragyogással telt a számára, egyre megtisztelőbb tisztségekkel látták el a szovjetek. Előbb egy kazah bánya igazgatójává nevezték ki, majd a Széntermelési Minisztériumban látott el vezetői feladatokat. Hivatalos pozíciója szerint a szocialista munkaversenyért felelt, jelentsen ez bármit is. Ez a tendencia tovább folytatódott egészen a hetvenes évekig. Az egyik nagy bányavállalat igazgatóhelyettese volt az ötvenes évek végén, majd ezt követően, egészen az 1974-es nyugdíjazásáig főmérnök-helyettesként tevékenykedett.
Sztahanov az utókorban
1985-ben természetesen rámutatott a New York Times, hogy azért nem feltétlenül kell mindent készpénznek venni, ami Moszkva felől jön, úgyhogy bátorkodtak felülvizsgálni az eseményeket. Arra a nem túl meglepő konklúzióra jutottak, hogy Sztahanov ugyan részt vett a rekord beállításában, de azt közel sem egyedül tette.
A nyolcvanas évek szovjet álláspontja (Konsztantyin Petrov, a Centralnaja-Irmino párttitkára) szerint nem Sztahanov karaktere volt a lényeg. Egyszerűen egy új kitermelési módszer járult hozzá a sikerhez, amihez egy népszerű arcot párosítottak, hogy a szovjet termelést ily módon is tovább buzdítsák.
Ez pedig, akárhogy is nézzük, sikerrel járt.
Források:
Tarján M. Tamás: Alekszej Grigorjevics Sztahanov születése, Rubicon (LINK)
Serge Schmemann (1985. 08. 31.): IN SOVIET, EAGER BEAVER’S LEGEND WORKS OVERTIME. New York Times, 2. oldal. (LINK)
