Mások egész életük során nem élnek át annyi mindent, mint Rajk László egy emberöltő alatt.
Persze a kötelezőket mindenki tudja már: segített Rákosinak diktatúrát építeni, aki cserébe Sztálint is megszégyenítő paranoiával felvértezve inkább lecsukatta, majd kivégeztette őt.
Ez a hála és köszönet, Matykó?!
Na de..
..azt már kevesebben tudják, hogy milyen előzmények kísérték végig Rajk életét a Népköztársaság kikiáltását megelőző években. Most inkább erről fogunk mesélni.
Hol is kezdjük? Nem kellett sok Lászlónknak ahhoz, hogy kommunista legyen. Budapesten kezdett egyetemre járni, és 1930-ban, 21 évesen, már keményen űzte az ipart. Annyira, hogy egy évre rá már a KMP-nek, a Kommunisták Magyarországi Pártjának (Horthy alatt így hívták magukat, a háború fordulópontja után, 1943-ban nevezték át Békepártra, a szovjet megszállás után meg Magyar Kommunista Pártra – a lényeg sose változott..) segített röpiratokat írni és terjeszteni két egyetemi franciaóra között.
Meglepő módon, egy újabb Kun Bélás égéstől parázva Horthyék annyira nem díjazták a kommunistáskodást, úgyhogy jó párszor lecsukták. A franciát korán megunta, a diplomát nem volt türelme kivárni, inkább kiment Spanyolországba, hogy a polgárháborúban harcoljon. Persze nem az ország által szponzorált nacionalisták oldalán, úgyhogy a biztonság kedvéért fel is vette a Firtos László álnevet, nehogy ebből is para legyen később.
Franco után Horthyt is szívatta
A vörösök eléggé beégtek spanyoléknál (is), Laci meg egy rövid francia internálós kaland után 1941-re hazakerült. Mondanunk se kell, nem igazán gondolta meg magát, terjesztette tovább az igét, kapott is két és fél évet érte. Azt gondolnánk, hogy Horthynál jobban senkit se húzhat fel, de jött Szálasi, és rátett még egy lapáttal. A nyilasokat még inkább irritálta a magyarok között egyre csak terjedni látszó vörös veszedelem, és mivel a módszereik köztudottan durvábbak voltak a kormányzó eszköztáránál, ők nem szaroztak holmi börtönnel, egyből akasztásra küldték Rajkot.
Lászlónknak azonban óriási szerencséje volt. Történt ugyanis, hogy az egyik testvére, Rajk Endre, legalább akkora náci volt, mint amennyire László komcsi, úgyhogy pár szép szóval simán ki tudta húzni a pácból.
Nem tudjuk, mi vezethetett ahhoz, hogy a két testvér ennyire ellentétes eszméket kezdjen követni, de nem lettünk volna Rajkné helyében, amikor a srácok összeültek a vasárnapi ebédhez.
A háború után
Lényeg a lényeg, hamar fordult a kocka a háború után, most Endrét akarták lerendezni a közben egyre nagyobb hatalmat szerző szocik, de Laci viszonozta a szívességet, miközben egyre meghatározóbb szereplője lett a magyar közéletnek. Előbb országgyűlési képviselő, majd az MKP főtitkárhelyettese lett, 1946. március 20-ára már belügyminiszter úrnak szólította az ágyban az asszony.
Rajk elég masszív portfóliót rakott össze a következő évek alatt: gond nélkül betiltott mindenféle vallásos, nemzeti, vagy épp demokrata szerveződést, a kékcédulás választásokból is komolyan kivette a részét, majd az elsők között készített elő pár ropogós koncepciós pert. Tudjátok, azt a fajtát, amikor a bíró elvtárs már a meghallgatás előtt megkapja az ítéletet.
Közben az ÁVO is egyre erősödött, részben a Rajk-féle cselekedetek eredményeképp is. Belügyminiszterként elég komoly szava volt az erőszakszervezet működését illetően, amit a kisfőnök, Péter Gábor annyira nem szívlelt. Rajk bosszúból azt tette, amit bármelyik számító komcsi csinálna, és jól elzárta az ÁVO pénzcsapját.
Közben Farkas Mihály honvédelmi miniszter is elég féltékeny lett a rendszer tündöklő vörös csillagjára, úgyhogy Péter Gáborral karöltve ellátogattak Rákosihoz, és rábeszélték, hogy kicsesszen vele. Laci így lett belügyminiszterből külügyminiszter, ami akkoriban baromi nagy lefokozást jelentett.
Amikor Rákosi besokall..
1949-re beütött a várva várt paranoia Rákosinál: azt nem tudni, hogy a 157 centije miatti komplexusai okozták-e, vagy csak az húzta fel, hogy a haján kívül a gyapot és a gumipitypang se nagyon akart kinőni. Így a már jól működő koncepciós perekkel játszva a nép kopasza felcsapott egy megfordítós UNO-kártyát, és most Rajkot tette inasba.
Elég kreatív vádakat sikerült koholni: a per szerint Laci kémkedett az amcsiknak, de anno a Horthy-rendszer titkosrendőrségével is melózott (ami lássuk be, elég meredek állításnak bizonyult, lévén, hogy jó pár évet kapott a sitten pont ezen szervek jóvoltából), de még Endre fivére nyilaskodását is belerántották az ügybe, biztos ami biztos.
A srácok megpróbálták rávenni Rajkot, hogy bevallja, amit el se követett, de ezt többhetes fogság, kínzás és verés után sem sikerült elérni. Úgyhogy Rákosiék azt csinálták, amit minden jó kommunista: elrepültek Moszkvába megkérdezni a helyi nagymenőket, hogy mi a teendő. Hosszú agyalás után azt találták ki a szovjet haverok, hogy az 1948-ban kiátkozott Titoval simán össze lehetne mosni a korábban épp a Magyar-Jugoszláv Társaság elnökeként ügyködő Rajkot. Addigra már Laci is megunta a banánt, inkább színt vallott, és végre kezdődhetett a tárgyalás.
A per szinte minden sebből vérzett, de a hab a tortán az volt, hogy Rákosiék épp a Horthy-rendszer során alkotott jogszabályok alapján, hűtlenség és kémkedés megalapozott gyanújára hivatkozva ítélték halálra Rajkot. Ezzel vette a kezdetét Rákosi-féle politikai tisztogatás Magyarországon.
Nem kellett sokat várni a rehabilitációra, Rákosi gyengülését követően 1955-ben már meg is történt a per felülvizsgálata. Egy évre rá már az újratemetését is megszervezték. Ekkor hangzott el a 20. századi magyar történelem egyik leggroteszkebb, de talán legviccesebb anekdotája is. Történt ugyanis, hogy a temetés alatt Rajk egy régi barátja egyszer csak annyit mondott:
“Ha szegény Laci élne, most biztos közénk lövetne.”
Források:
Tarján M. Tamás: Megszületik Rajk László, Rubicon. (LINK)
Ungvári Krisztián: Kik azok a nyilasok?, Index. (LINK)
Harmat Árpád Endre: A “Rajk-ügy” története (LINK)
A Budapesti Népbíróság ítélete Rajk László és 5 társa ügyében. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. kötet. Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Budapest, 1993.
