Lenin apánk – I. rész

Vlagyimir Iljics Uljanov 1870. április 22-én látta meg a vörös csillagos eget egy Szimbirszk nevű városkában Oroszország közepén. Mielőtt azt hinnéd, rossz cikket olvasol, megnyugtatlak: Lenin apánk vezetékneve csak egy művésznév volt, amit jóval később vett fel.

Vlagyimir gyerekkora

Talán azt gondolod, munkás- esetleg parasztcsalád sarja volt a kis Vologya. Az igazság viszont az, hogy anya és apa is értelmiségi volt. Nélkülözniük sose kellett, bár fényűző életet sem éltek. Bár éltanuló volt, Vlagyimir a suliban jó eséllyel nem volt a lányok kedvence. Szabadidejében a sakk volt a legnagyobb szenvedélye, ezen kívül leginkább az olvasás érdekelte.

Bátyja, Alekszandr a Szentpétervári Egyetem hallgatójaként eléggé megutálta az akkor regnáló cárt, III. Sándort, és hát a tiltott baloldali publikációk olvasásásával sem éppen került közelebb a Romanovokhoz. Szásának ekkor az a forradalmi ötlete támadt, hogy néhány társával együtt felrobbantja az uralkodót, hátha attól jobb lesz. Ezt a vad fellángolást nem tudták megvalósítani, mert elég gyorsan lebuktak. A hatóságok pedig az akkori divatnak megfelelően kötél általi halálra ítélték Vologya kedvenc bátyját.

Korai radikalizálódás

A trauma ellenére Vlagyimir Iljics töretlenul tanult tovább, és a Kazanyi Egyetemre is felvételt nyert, ahol jogot hallgatott. Itt ő is szervezkedni kezdett, és bár nem voltak olyan kirobbanóan (érted, mert bomba!) szélsőséges elképzelései, a törvény őt is utolérte. Megvádolták, hogy egy cárellenes szervezetet vezet, a suliból kicsapták, és még a városból is száműzték. Vologyát a saját bátyja elvesztése sem zökkentette ki a maratoni tanulásból, egy tanulmányi kudarc meg pláne nem volt para, úgyhogy töretlenül olvasgatott tovább, egyre radikálisabb és forradalmibb művekkel töltve az időt.

Anyu ekkor eléggé aggódni kezdett, hogy a száműzetés miatt olyan szintű radikalizálódás áldozata lesz kicsi fia, ahonnan nincs visszaút, úgyhogy minden befolyását felhasználva elérte, hogy legalább Kazany városába visszaengedjék, ha már az egyetemet nem is folytathatta. A muter ezt eléggé benézte, mert ezzel csak olajat tett a tűzre. Szeme fényének az egyik első dolga ugyanis egy forradalmi körbe való csatlakozás volt, ahol ki nem találnád, mi volt az egyik első könyv, amit a kezébe vett. Bizony: Marxtól A tőkére esett a választása, innen pedig kikövezett út vezetett a marxizmus, az osztályharc és a szocializmus felé.

1889-re a kiscsalád Szamara városába tette át székhelyét. Itt Vlagyimir Iljics a Marx-Engels kollaboráció egyik legfényesebb alkotásának, a Kommunista kiáltvány fordításával szorgoskodott. Anyu ezután újra a kapcsolatait hívta segítségül, és végül kilobbizta, hogy a Szentpétervári Egyetem vizsgáit levelezőn teljesítve diplomát szerezzen. Vologya ezt követően ügyvédbojtárként kereste kenyerét, majd Pétervárra is költözött.

Növekvő hírnév

Meglepő módon az orosz fővárosban sem hagyott fel a marxista eszmék dédelgetésével, sőt! Saját publikációja is lett, ami országos statisztikai adatokat dolgozott fel radikális marxista hangvételben. Ez még a haveroknak se feltétlenül tetszett, akik úgy gondolták, hogy egy vitakörben jól lenyomják majd Vlagyimirt. Ez hatalmas tévedésnek bizonyult, ugyanis az észben és szavakban is full pro Vologya lazán inasba vágott minden őt támadó érvelést. Ezt a mutatványt később többször is megismételte.

Nem sokkal később, a legnagyobb meglepődésére egy svájci utazási kérvényét engedélyezte a belügyminisztérium. Bizonyára úgy voltak vele, hogy bárhova mehet, csak ne lábatlankodjon orosz földön a forradalmi eszméivel. Svájcban tovább gyűjtögette a haverokat és az inspirációt, majd hazatérve egy kedves elvtársa rávilágított arra, hogy az akadémiai elemzésekkel nehezen fogja meggyőzni a parasztságot. Ebből tanulva egyre szélesebb körben, egyre köznyelvibb módon kezdte terjeszteni az igét.

Száműzetés és emigráció

A cári hatóságoknak ugyanakkor nem igazán tetszett ez a fejlődés. Egy laza hároméves szibériai száműzetéssel honorálták Vlagyimir munkáját, aki menet közben feleséget is szerzett magának. Nagyezsda gond nélkül odaköltözhetett a festői, ám nem túl meleg Szibériába. Bár az asszony elég erősen feminista volt, Vologyát ez sem állította meg abban, hogy őt küldje boltba papírért és tollért. A nagy kutatások közepette hősünknek főzni se maradt ideje, úgyhogy ezt is kedvesére bízta. Egy 2021-es feminista bezzeg felképelte volna…

1900-ben lejárt a szibériai “nyaralás”, ami kapóra is jött, mert addigra eléggé hiányozni kezdett neki a Toblerone, így újabb svájci túrát szervezett. Addigra már elismert szerzővé vált, így az emigrációban élő orosz haverok is nagy örömmel fogadták. Ehhez a kiruccanáshoz köthető a Lenin név is, aminek eredete a mai napig nem egyértelmű, ugyanakkor a legvalószínűbbnek az az elmélet tűnik, hogy a Szentpétervári folyó, a Léna adta a név alapját. Eredetileg Nyikolaj Lenin néven firkantott, de akkoriban a Nyikolaj olyan ritka keresztnév volt, mintha egy mai gyereket Máténak akarnánk hívni, így végül maradt a Vlagyimir Iljics Lenin.

Svájcban két fő feladatot talált magának: egyrészt egy marxista újságot akart elindítani, másrészt egy nagy munkáspárti gyűlés szervezésén is fáradozott, amivel az akkori széthúzást akarta enyhíteni. A srácok belátták, hogy Svájc messze van Oroszországtól, és inkább Münchenbe költöztek, ami bár nincs sokkal közelebb légvonalban, cserébe elég szoros kapcsolatot ápolt a bajor főváros az anyafölddel.

A tettek mezején

A marxista lap is itt született meg, ami az Iszkra (Szikra) névre hallgatott, illetve Lenin egy újabb publikációja is napvilágot látott, amiben kifejtette, hogy mennyire fontos egy titkos marxista szerveződést alapítani Oroszországban, amit egy emigrációban levő, központosított párt támogat, ahol egységes a vélekedés a jövőről. Ez elég radikális húzás volt akkoriban, viszont az írás újszerű, lendületes, nyers és roppant megnyerő stílusa elég meggyőzően hatott az azt olvasó fiatalokra, így egyre menőbb figurává vált Leninünk.

Közben a többi marxista elvtársnak sem feltétlenül tetszettek Vlagyimir elképzelései, ugyanis ő írásaiban a munkásosztályt instabilnak, könnyedén összezavarhatónak tartotta, és úgy vélte, hogy az ő érdekeiket is az értelmiségiek, a hivatásos forradalmárok tudnák hatékonyan képviselni, ami a parasztságot fetisizáló haveroknak nem jött be.

1905-ben kitört egy ígéretes forradalom az anyaföldön, ami az izgatott Lenint is hazacsábította. Ekkor vált egyértelművé számára, hogy pontosan mi is kell egy sikeres forradalomhoz, és arra is ekkor ébredt rá, hogy az általa idealizált világ kialakulása egy oroszországi forradalommal kell, hogy elinduljon, ami végül Nyugat-Európában fejeződik be.

Források

Resis, Albert: Vladimir Lenin, prime minister of Soviet Union, Britannica (LINK)

Sebestyen, Victor: Lenin: The Man, the Dictator, and the Master of Terror, Pantheon Kiadó, 2017.

Tarján M. Tamás: április 22. | Lenin születése, Rubicon (LINK)

Share on facebook
Megosztom
Share on email
Elküldöm